Írok neked majd szép képeslapot,
távoli tájról, remélem, meg is kapod.
Várd csak türelemmel azt a napot,
ne kívánd jobban, mint most akarod!
Vártam rád én is sok-sok éven át
kezedet kértem, de te csak mosolyogtál,
aztán eltűntél messze, én felleltelek
hiába jó most, nem felejtelek.
Nem kell a fénykép, arcod előttem,
éltem puskaporát biz' már ellőttem.
Mosolyod ragyog, ez vigasztal még.
Csókot már tőled rég nem remélek,
feltörnek folyton édes-bús emlékek.
Csak még egy jó szó, egy ölelés…
This poem has not been translated into any other language yet.
I would like to translate this poem