[napkeltekor] Poem by Daniel Falb

napkeltekor már úgy éreztem magam, mint egy gazda
s a csomagküldő szolgálattól jöttem. útban a címzetthez
nem hagytam ki futószalagot, nem hagytam nyomot, csak fertőzést, csak kopást.
tourett-szindrómám mindig is értem áldozott,
de most véget értek a szertartások.
a banánhéjról szóló vicc alapvetővé lett
s a formaság kedvéért megismételtem.
nem találtam a postaládát, vagyis inkább csak a postaládát.
ezek az irodák üresek voltak, de poloskásak, istállók voltak,
haszonállataim vírusai ott maradtak a levegőben